Az Árpád híd

A galéria megnyitásához kattintson a képre

Már a 19. század végén felmerült, hogy az egyre növekvő lakosságú Óbudát és Pest ipari szempontból gyorsan fejlődő északi részét híddal kössék össze. Az 1908. évi XLVIII. törvény elrendelte a híd megépítését, de az I. világháború miatt a megvalósítás elmaradt. Az 1920-as években a gazdasági beruházások inkább a főváros déli területeire irányultak, ezért a hídépítés is ott vált inkább szükségessé, így 1933 és 1937 között a Horthy Miklós híd (ma: Petőfi híd) készült el.

Az 1930-as években azonban megkezdődött a későbbi Árpád híd tervezése, amely magában foglalta a két hídfő környékének nagyarányú rendezését is. A budai oldalon a kis földszintes házakkal sűrűn beépült, szűk utcák megnyitása és a híd nyomvonalának a Vörösvári úttal való összekapcsolása, a pesti oldalon a Hungária körút Dunáig tartó meghosszabbítása vált szükségessé. A Margit-szigettel való összeköttetés érdekében pedig a szigetet észak felé meg kellett hosszabbítani.

Az építkezés 1939-ben Széchy Károly tervei alapján megkezdődött, azonban a II. világháború miatt 1943 és 1948 között szünetelt. Szerencsére az elkészült szerkezet ez idő alatt épen maradt. A háború után – annak érdekében, hogy mihamarabb minél több dunai átkelő elkészüljön – a tervezett hídpályát a felére szűkítették. 1950. november 7-én nyitották meg a forgalomnak Sztálin híd néven, amelyet 1958-ban változtattak – a már a tervezési időszakban elfogadottá vált – Árpád híd elnevezésre.

A megnövekedő közúti forgalom miatt 1981 és 1984 között a hidat oly módon szélesítették ki, hogy a meglévő hídtest mellé északról és délről is egy-egy újabb hidat építettek. Utóbbiak vették át a gépkocsi- és gyalogosforgalmat, míg az eredeti hídpályán a villamosközlekedés maradt meg.

Az Árpád híd a tőle északra húzódó Megyeri híd 2008. évi felépüléséig Budapest leghosszabb folyami hídja volt, amely négy Duna-ágat ível át a Margit-sziget, valamint a Hajógyári-sziget érintésével.