A Lánchíd

A galéria megnyitásához kattintson a képre

A mai Budapest első Dunát átívelő állandó hídja a Lánchíd. A Pestet és Budát összekapcsoló állandó híd létesítésének a gondolatát a korábbi hamvába holt ötletek után, Széchenyi István gróf karolta fel. 1832-ben életre hívta a Budapesti Hídegyesületet, amelynek tagjai a híd építésének politikai, gazdasági, műszaki feltételeit készítették elő. Széchenyi két angliai útja (1832, 1834) során tanulmányozta a modern nyugat-európai vashidakat, különösen a láncokon függő hidak építésének technikáját, és hazájában is ezt a típust kívánta megvalósítani.

Az állandó híd eszméjét Széchenyinek az országgyűléssel is sikerült elfogadtatnia, amely törvényt is hozott ennek felépítéséről (1836. évi XXVI. tc.). Tervezőnek William Tierney Clark angol építészt kérték fel, a kivitelezés irányítására skót származású névrokona, Adam Clark kapott megbízást. Hosszas helyszíni előkészítő munkálatok után az ünnepélyes alapkőletételre 1842. augusztus 24-én, az utolsó láncvég felhúzására pedig 1849 júliusában kerül sor.

Az 1848–1849. évi szabadságharc alatt, Buda ostromakor kisebb sérüléseket szenvedett, bár mindkét sereg megpróbálta tönkretenni a csaknem kész hidat. A hibák javítása után végül csak 1849. november 20-án adta át a forgalomnak Julius Jakob von Haynau táborszernagy-főparancsnok és Karl Geringer báró, a magyarországi polgári ügyek császári biztosa, Széchenyi viszont soha nem kelhetett át az elkészült hídon.

A csatlakozó úthálózat fontos eleme a budai oldalon a Lánchíd tengelyében, a Várhegy belsejébe vájt 350 m hosszú Alagút. Az építmény megkönnyítette az összeköttetést Pest és a budai hegyvidék között, közvetve elősegítette a Várhegy túloldalán fekvő Krisztinaváros fejlődését. Terveit Adam Clark készítette, kiépítésére már 1845-ban részvénytársaság jött létre, ám a munkák csak 1853 és 1857 között zajlottak le.

A Lánchíd vasszerkezetének tartósságára jellemző, hogy első nagy cseréjére – s az addig hiányzó merevítőtartók beépítésére – 1914–1915-ben került sor. Az újonnan megnyitott híd ekkor kapta a Széchenyi lánchíd nevet. A felújítás idején az átkelést csavargőzös hajók, illetve az Erzsébet hídon át közlekedő omnibuszok biztosították. A hídfőknél torlódó forgalom csökkentésére és keresztirányú forgalom elvezetésére az 1930-as években a pesti hídfőnél aluljárót építettek ki.

1945. január 18-án a német csapatok a dunai átkelést Budapesten utolsóként biztosító Erzsébet hidat és Széchenyi lánchidat is felrobbantották. Utóbbi újjáépítése 1947 és 1949 között történt, amikor a megnövekedett autóforgalom miatt kiszélesítették a pillérek kapuzatait, gyalogos aluljárót építettek mindkét hídfőben, a pesti oldalon pedig a villamosvonalat is átvezették. A vámházakat azonban nem építették újjá, ahogy jelentősen megváltozott a két hídfő környéke is a 2. világháború pusztítása után. Az első megnyitás századik évfordulóján, 1949. november 20-án adták át az újjáépített hidat.

Az 1973-ban és 1986–1988 között történt renoválások után újra szükségessé vált a leromlott állapotú Lánchíd nagyarányú felújítása, amely 2021 óta zajlik. Széleskörű társadalmi vita után dől el, hogy csak a tömegközlekedés és a kerékpáros-, valamint gyalogosforgalom vagy az autósok számára is megnyílik-e majd 2023 őszén Budapest egyik jelképe, a magyar főváros városképének meghatározó eleme a Széchenyi lánchíd.

Dokumentumok

A Lánchíd építésének előkészítésére felállított Országos Küldöttség tagjainak szálláshelye Budán, 1835. (BFL IV.1202.c Int. an. 5265. kcs.)	Az uralkodó Károly főherceget delegálja a Lánchíd alapkőletételére 1842.08.22 (BFL IV.1202.c Int. A. h. 5265.7)