Az Erzsébet híd
A galéria megnyitásához kattintson a képre
| Építés éve | Tervező | Szerkezet | Hossza |
|---|---|---|---|
| 1903 / 1960–1964 | Czekelius Aurél, Nagy Virgil / Sávoly Pál | egynyílású, acélpilonos lánchíd / háromnyílású, merevítő-tartós függőhíd | 378 m |
A Gellérthegy sziklája okozta szűkület a Duna magyar szakaszának egyik legkedvezőbb átkelési helyét kínálta: a 11. századtól itt működött a forgalmas pesti rév, később egy ideig a repülőhíd és a hajóhíd is, s a hely az első állandó híd elhelyezése kapcsán is szóba került. Az egyesített Budapest 1870-es évek elején megvalósítani kezdett sugaras-gyűrűs városszerkezeti terve mégsem számolt e helyütt létesítendő híddal. A Keleti pályaudvar 1884-es megnyitása után azonban jelentkezett az igény, hogy a pályaudvartól kiinduló, s Pest legforgalmasabb sugárútjává előlépő Kerepesi út Budára is folytatást nyerjen.
1893-ban született törvény a Ferenc József híd mellett az ekkor még „Eskü térinek” hívott Erzsébet híd létesítéséről. A hidak terveire kiírt nemzetközi pályázat e helyszínre lehetőleg egynyílású hídterveket kért, mivel a keskeny folyómedret nem lett volna tanácsos hídpillérek beépítésével tovább szűkíteni. Az első díjat egy nagynyílású kábelhíd tervével német építészek nyerték. A kiviteli tervek elkészítésére azonban nem ők kaptak megbízást: a hazai kormányzat a híd elemeit magyar vállalatok által kívánta előállíttatni, de a magyar ipar ekkor még hídkábelek gyártására nem volt képes. Így a nyertes kábelhíd helyett a Kereskedelemügyi Minisztérium hídosztálya egy lánchíd kiviteli terveit készíttette el.
Az építés megkezdését a pesti Belváros szabályozásának tisztázatlansága, egyúttal a hídtengely pontos helyéről szóló vita hátráltatta. Az 1898-ban elfogadott rendezési terv végül Pest történelmi városmagjának jelentős részét bontásra ítélte, de a város fő középkori eredetű műemlékének, a plébániatemplomnak megkegyelmezett. Az így létrejött, új, nagyvárosias üzleti negyed karakteréhez jól illeszkedett az Erzsébet királynéról elnevezett, 1903-ban átadott híd, amely 1926-ig a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt. A többi budapesti hídhoz hasonlóan a visszavonuló német csapatok 1945 januárjában romba döntötték.
A régi Erzsébet híd felrobbantása során a budai hídfő leomlott, a pesti hídfő azonban épen maradt, és nem szakadt el az északi lánc sem. A háború után a Dunába került elemeket kiemelték – részben azért, mert azokra alapanyagként szükség volt a többi híd felújításánál – a pesti hídfőt pedig stabilizálták.
Ezek után hosszú évekig vita folyt arról, hogy a hidat az eredeti tervek szerint újítsák-e fel, vagy pedig teljesen új átjáró épüljön a Duna felett vagy alatt, esetleg más helyszínen. Végül a megnövekedett forgalomból eredő akkori műszaki és gazdasági követelmények miatt nem a régi hidat rekonstruálták, hanem egy új – a korábbinál szélesebb – kábelhíd megépítése mellett döntöttek. A meglévő úthálózattal való kapcsolatot nem volt érdemes megváltoztatni, ezért a hídfők eredeti helyükön maradtak. Így fel tudták használni az épen maradt alépítményeket is.
Az építkezés 1960 tavaszán az épen maradt pesti hídfő bontásával kezdődött. 1963 nyarára elkészült a két oldali kapuzat, majd a kábelszerelés zajlott a két hídpillért összekötő szerelőszőnyegről. A hidat 1964. november 21-én adták át a forgalomnak. Ezzel befejeződött a II. világháborúban lerombolt budapesti Duna-hidak újjáépítése.
Mivel a budai oldalon a Gellért-hegy közelsége miatt nem lehetett a felhajtót és az elágazásokat közvetlenül a híd lábánál megoldani, azokat észak felé, a Döbrentei térre tolták el. A pesti oldalon pedig a belvárosi templomot kellett elkerülnie a kiszélesített hídfelhajtónak, ezért azt íves formában alakították ki. Eredetileg az Erzsébet hídon villamos haladt át, azonban a kelet-nyugati metró megépítése után, 1973-ban megszűntették a járatot, ezzel is csökkentve a híd terhelését. Az Erzsébet híd azóta több felújításon esett át, de megjelenése lényegében nem változott.
 |
|---|
Az Eskü téri híd elhelyezésével és a pesti belváros rendezésével kapcsolatban |
