Rákóczi híd

A galéria megnyitásához kattintson a képre

A Pest sűrűn beépített városmagját körbevevő Hungária körutat a budai oldalra átvezető, 1995-re felépült híd a legújabb, s a természeti és városszerkezeti adottságok miatt valószínűleg az utolsó híd a Duna belső budapesti szakaszán. Az átadásakor földrajzi elhelyezkedése alapján Lágymányosi hídnak nevezett építmény 2011-ben kapta a Rákóczi híd nevet.

Először 1972-ben hirdettek tervpályázatot egy közvetlenül az Összekötő vasúti híd mellett vezetendő kétszer négysávos városi autópályahídra, ám végül csak 1987-ben született döntés a kétszer három sávos híd létesítéséről. Az elhelyezését ért kritikák ellenére annak megépítését a rendszerváltozás utáni új kormány és az új fővárosi önkormányzat is támogatta. A cél már nem a fővároson átmenő forgalom elvezetése volt, ahogy a hetvenes években tervezték, mivel ekkor már elkészült az M0-ás útgyűrű déli hídja, hanem a belvárosi forgalom csökkentése és Budapest déli részének fejlesztése.

Az építendő híd kialakítását behatárolta a vasúti híd formája: annak érdekében, hogy azt kitakarják a városképből, a tervezett hídban sem lehetett ívelt elemeket alkalmazni és az új átkelő pillérkiosztása sem térhetett el az akkor már száz éves vasúti hídétól.

A híd budai közlekedési kapcsolatait az eredeti tervektől eltérően oldották meg: a Hamzsabégi út helyett – nagyrészt a lakossági és környezetvédelmi tiltakozások miatt – egy éles kanyarral a Szerémi út vezeti le a forgalmat a hídról és az Egérút viszi át az autópályákra.

Az eredeti tervekben a híd közepén kapott helyet az 1-es villamos pályája, de ennek kiépítése 2015-ig váratott magára. A híd mindkét oldalán megindult beruházások növelték a dél-budapesti régió jelentőségét, a levezető utak mentén lévő területek felértékelődtek, jelentős beruházások történtek mind a pesti, mind a budai hídfőnél.

Tervek

A Rákóczi híd általános terve, 1995. (UVATERV)