Alternatív Budapest

A galéria megnyitásához kattintson a képre

A Duna-hidak építését a magyar főváros fejlődése, területi terjeszkedése tette szükségessé, elhelyezésük minden esetben a városszerkezet fő elemeinek kiépüléséhez illeszkedett. Egy-egy híd megépülte ugyanakkor maga is jelentős befolyást gyakorolt közvetlen és tágabb környezetének fejlődésére. A hidak létesítése kapcsán minden esetben szükségessé vált a közvetlen hídfők elrendezésének, a meglévő utcahálózattal való kapcsolatuknak, beépítésüknek a megtervezése. Egy-egy új híd megépülte nagy lökést adhatott a városközponttal általa összefűzött, mindaddig a nagyvárosi fejlődéstől kevéssé érintett negyedeknek is. A várostervezők fantáziája nagyvárosias, korszerű negyedeket képzelt az addigi falusias külvárosok helyére. A területek beépítése több esetben évtizedekig is elhúzódott. Az Erzsébet híd által a Belvárossal összekapcsolt, a Gellérthegy lábánál megbúvó, Tabán nevű régi budai külváros vagy az Árpád híd által Pesttel közvetlenül összekötött egykori önálló mezőváros, Óbuda nagyvárosias kiépítésére így az építészek több generációja is készített terveket. A területek végleges kialakítása jobbára nem e grandiózus tervek alapján történt – a tervek sora azonban érzékelhetővé teszi a budapesti várostervezés csaknem egy évszázadának változásait.

A második világháború után a lakásínségre a pártvezetés lakótelepépítésekkel reagált, amelyek helyszínét részben a falusias területek szanálásával, részben a még beépítetlen területek felhasználásával jelölte ki. A világháború után befejezett Árpád híd környéke mindkét megoldásra példát mutat. Bár Óbuda nagyvárosias átépítésére már a 20. század elejétől születtek tervek, a régi épületek nagy része végül az 1960–1970-es évek lakótelep építésének esett áldozatul. A korábban jórészt beépítetlen pesti oldalra a tervezők a lakóépületeken kívül új városközpontot is álmodtak.

A rakpartok kiépítésében az árvízvédelem mellett a közlekedés, a kereskedelem és az ipar szempontjaival szemben többször felmerült, hogy az idegenforgalom, a rekreáció és kultúra intézményei jelenjenek meg ezeken az értékes területeken. A világháborúban lebombázott pesti szállodasor helyére felépültek ugyan a modern hotelek, a rendszerváltás után a Lágymányosi híd mellett kapott helyet az új Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája, ám a rakpartok turisztikai célú átalakítása, a vízpartoknak a városi életbe való bekapcsolása jórészt terv maradt. Ezekből a megvalósulatlan tervekből nyújtunk itt egy szerény válogatást.