Első tervek egy állandó Duna-híd építésére

A galéria megnyitásához kattintson a képre

A 18. század végére a Buda és Pest közötti kapcsolatok szorosabbá válása, a dunai hajóforgalom és a kereskedelem felélénkülése, valamint a főbb országos kormányszervek (Helytartótanács, Királyi Kamara) budai Várba költöztetése miatt időszerűvé vált egy állandó kőhíd felépítése a Dunán.

Először 1784-ben vetette fel Balla Antal mérnök ennek lehetőségét, aki ugyanekkor a Duna pest-budai szakaszát is felmérte. 1786-ban Török Sándor mérnök, valamint Ledwina Ferenc és Ledwina József építőmesterek terveztek ötpilléres kőhidat, ami azért nem valósult meg, mert az uralkodó, II. József túl költségesnek találta.

1808-ban Johann Gross útépítési igazgató tervezett egyszerű, háromboltozatos kőhidat, illetve egy faszerkezetű hidat a Dunán. 1809–1810-ben a Helytartótanács felmérette a Duna e szakaszát a híd lehetséges helyéül szolgáló partszakaszokkal, de konkrét terveket nem készíttetett. Mégis, a kérdés több vállalkozó kedvű magyar és külföldi mérnököt, feltalálót foglalkoztatott, amelynek eredményeképpen a legkülönfélébb elképzelések születtek.

Az „állandó híd” az 1820-as években széles körű diskurzus tárgyát képezte. Ennek során az alábbi fő kérdések kerültek terítékre: melyik a megfelelő építőanyag (a kő, a fa vagy a vas); hogyan lehet a hídpillérek számát csökkenteni a hajóforgalom biztosítása és a jég árvízhez vezető feltorlódásának megakadályozása érdekében; végül miképp lehetséges egy ilyen szokatlanul nagyszabású építés finanszírozása. A viták során végül elfogadottá vált az a nézet, hogy Budát és Pestet angol minták nyomán modern, vas függőhíddal kössék össze, amely legfeljebb három nyílással átívelheti a folyót. Megvalósításához azonban szükség volt egy olyan nagyformátumú személyiségre, aki megálmodta és az anyagi lehetőségeket is megteremtette ezen híd megépítéséhez.