Növekvő város

Budapestet közelítőleg észak-déli irányban szeli át Európa második leghosszabb folyama, a Duna. A folyam középső, Kárpát-medencei szakaszának egyik legkedvezőbb átkelőhelye a budai hegyek és a pesti síkság, a két elődtelepülés történelmi központja között található, ami jelentősen elősegítette a városok fejlődését. A mai Budapest története az ősidőktől fogva összekapcsolódott a folyammal, a folyamon való átkeléssel, és a jó átkelési lehetőség miatt távoli vidékek felől itt összefutó utakkal.


A folyón való átkelést a római kortól egészen 1849-ig ideiglenes összeköttetések, építmények biztosították: a középkorban a rév, a 16–17. századi török hódoltság idején és 18. század utolsó harmadától a hajóhíd. Az 1849-re elkészült Lánchídtól máig a folyó főága fölött összesen kilenc állandó közúti és két vasúti híd épült meg.
E hidak ma is kulcsfontosságú elemei Budapest közlekedésének, integráns részei sugaras-gyűrűs városszerkezetének. Két metróvonalat kivéve máig e hidak bonyolítják le a kétmilliós nagyváros két fele közötti forgalmat, valamint az igen nagy belföldi és nemzetközi tranzitforgalmat is. E hidak azonban nem pusztán közlekedési műtárgyak – egyúttal a budapesti építészeti örökség legfontosabb, szimbolikus jelentőségű darabjai közé is tartoznak, a városkép meghatározó elemei.

A Duna Budapestnél már tekintélyes, 300 méternél szélesebb folyó, így minden egyes állandó Duna-híd építése komoly kihívást jelentett, innovatív mérnöki munkát igényelt. A magyar főváros hídjain a tervezőmérnökök a tartórendszerek és szerkezeti formák csaknem valamennyi fajtáját felvonultatták, így azok az esztétikai és műszaki megoldások olyan széles skáláját nyújtják, amilyennel kevés más folyóparti nagyvárosban találkozhatunk.


A budapesti hidak sorsa összefonódott a város és az ország történetével: az első állandó híd, a Lánchíd megépítése a 19. század közepi polgári átalakulás mérföldköve volt: a közrendűek mellett itt először a nemeseknek is vámot kellett fizetniük az átkelésért. A 19. századvég dinamikus nagyvárosi fejlődésének, prosperitásának jelképes alkotásai voltak az uralkodópárról elnevezett Ferenc József és Erzsébet hidak. Budapest dunai látképe, a visszavonuló német hadsereg által a II. világháború végnapjaiban felrobbantott hidak romjaival a háború rettenetes pusztításának is erőteljes jelképévé vált. Az 1960-as évekre újjáépített hidakhoz az 1990-es évektől három új Duna-híd csatlakozott – kettő már a várost elkerülő útgyűrű részeként.
Kiállításunkon ennek a sokszínű történetnek, a város, a városlakók és a hidak egymásra való hatásának megismerésére invitáljuk a látogatókat!

Buda és Pest belterületének szabályozási térképe, amelyen a már megépült Lánchíd, illetve a tervezett Margit híd, a Nagykörút és a Sugár út (ma Andrássy út) vonala látható. A későbbi Ferenc József és Erzsébet híd helyén rév közlekedett, 1873. (BFL XV.16.e.251/cop49)	Budapest két világháború között készült térképén a Horthy Miklós híd már áll, de az Árpád híd még csak tervezettként szerepel, 1945. (BFL XV.16.e.251/096)
Budapest idegenforgalmi térképe a rendszerváltás előtt megépült hidakat ábrázolja, 1989. (BFL XV.16.g.201/19)	Budapest 1970. évi rendezési terve északon az Újpesti vasúti híd mellett, délen az Összekötő vasúti híd mellett, illetve a Gubacsi út - Illatos út vonalában létesítendő új közúti hidakkal számolt. Ezek közül csak a második épült meg Lágymányosi, majd Rákóczi híd néven. Északon és délen a városhatárhoz közelebb létesültek hidak több évtizeddel később. 1970. (BFL XV.16.g.201/cop41)

Budapest a napjainkig megépült hidakkal, 2008. (BFL XV.16.g.201/cop42)